Estére Sora is és Leon is elfáradt. Megállás nélkül dolgoztak azon, hogy az új ugráskombináció formát öltsön. Már sötétedett, és még a trapézokon voltak. Az angyal lába egy érkezéskor lecsúszott a rúdról. Leon elkapta, de egyensúlyát vesztette. Leestek a hálóba. A férfi aggódva hajolt kedvese fölé, de a lány nem ütötte meg magát, csak a fáradtságtól elgyengült.
- Mára elég. Majd holnap folytatjuk. - jelentette ki a démon, és az ujját Sora szájára tette, amikor ő ellenkezni akart - Különben is vacsorázni megyünk. Elfelejtetted? - simította meg a nő arcát.
- Igaz. - mosolyodott el Sora - És megtudhatom, hová?
- Nem. Az maradjon meglepetés. - villantott szerelmére a férfi egy valódi démoni mosolyt, majd ölbekapta, megcsókolta, és leugrott vele a hálóból a földre. Kivitte az öltözőbe. Zuhanyozás és átöltözés után egymást ölelve mentek végig a parton a villáig. Út közben távolról egy párt láttak, egymásba merülve... Leon elégedett mosolyra húzta száját, amikor éles szeme észrevette őket. Legalább Ken most már biztosan elfelejti Sorát. Angyalkája ránézett, és ő is elmosolyodott, párja arcát látva, majd még jobban párducához simult.
Nemsokára Leon házához értek.
Sora felvette végre azt a pezsgőszín selyem estélyi ruhát, amit Leon még Párizsból hozott neki minden kiegészítővel együtt, és a szintén akkor kapott parfümből tett magára pár cseppet. Haját lazán feltűzte.
Leon is elegánsan felöltözött. A sportos, fekete öltöny remekül állt rajta. Ahogy elkészültek, a férfi karját nyújtotta hercegnőjének, és kivezette a ház elé. Beültette fekete autójába, majd ő is beült. Elindultak. Sora csodálkozva figyelte, merre mennek: "Hát... nem egy belvárosi étterembe... az biztos."

Döbbenten figyelte, ahogy Leon elkanyarodik a kikötő felé. Az egyik mólónál megálltak. Párja kisegítette a kocsiból a lányt, aki nagy szemekkel nézte, hogy elindulnak egy kivilágított jacht felé. A fiú végig őt figyelte a szeme sarkából, és most ravasz mosollyal nyugtázta álmélkodó tekintetét, de egy szót sem szólt, csak a kezét nyújtotta,
hogy segítsen kedvesének a hajóra szállni, majd megcsókolta.
Leültek a megterített szalonban. A hajó elindult, rajta csak ők, és a két fős személyzet. A vacsorát felszolgálva a személyzet is eltűnt.
- Hogy tetszik? Sikerült meglepetést szereznem? - nézett angyalkája barna szemeibe a huncutul csillogó ezüstszürke szempár.
- Ez...ez... lenyűgöző! Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy jachtra hozol vacsorázni - válaszolta a lány mosolyogva, miközben kecses mozdulattal emelte szájához az ételt. - Hmm... ez nagyon finom. - tette hozzá, ahogy a falat húst megette. Lassan evett, közben csábos tekintettel bombázva szerelmét, akinek csillogóan tüzes tekintete egyszerre tükrözött mély szerelmet és vad vágyat. Sora szándékosan ingerelte párducdémonát. Ő is alig várta a vacsora végét, de mindketten uralkodtak magukon. Amint az utolsó falatot is lenyelték, Leon felállt, és jégbe hűtött
pezsgőt töltött két metszett kristálykehelybe, egyiket párjának nyújtva, aki szintén felállt.
- Kettőnkre... akarom mondani, most már hármunkra. - koccintotta oda poharát kedvesééhez, miközben gyöngéden átölelte.
- Hármunkra. - válaszolt a pezsgőspoharak csendülése közben a nő mosolyogva. Aprókat kortyolt a gyöngyöző italból.
A poharat letette az asztalra. A férfi finom mozdulattal húzta végig ajkait párja vállán és nyakán, majd édes, sóvárgó, szerelmes csókot váltottak, amibe mindketten beleremegtek. Levegőt kapkodva néztek egymásra. Leon megszólalt:
- A desszertet még nem ettük meg.
- Nekem Te leszel! - suttogta felhevülten kedvese.
- Hmm... az igazi nekem is Te - de azért fejezzük be a vacsorát. Szerintem érdemes. - dorombolta lágyan a démon, miközben megint Sora nyakát kényeztette. A lány felsóhajtott:
- Jól van... lássuk azt a desszertet!

Két csodásan feldíszített fagylaltkehely került az asztalra. Ahogy az angyal a kanaláért nyúlt, a keze megállt.
A kehely mellett, a tányérkán nem csak a kanál árválkodott. A lány nagy szemeket meresztve nézett párjára, aki most ismét felállt, mellélépett, és a széke mellé térdelt. A derekát átkarolva arcát először óvatosan kedvese hasához érintette, aztán
nagyon komolyan belenézett az őzikeszemekbe.
- Sora Naegino, angyali démonom! Hozzám jössz feleségül? - kérdezte.
- Igen. - suttogta álmai nője, miközben Leon a tányérkáról elvette a gyönyörű gyűrűt, és szerelme ujjára húzta.
Újabb csókcsata után elfogyott a fagylalt is, de már alig tudták türtőztetni magukat, hogy egymásnak ne essenek. A vacsora után bementek a minden kényelemmel felszerelt, halványan megvilágított kabinba. Az ajtót becsukva azonnal
letámadták egymást. Égő testük szerelmük beteljesülésért kiáltott. Érintéseikben ott lángolt a szenvedély, ahogy leszedték párjukról a ruhát. A hópárduc felkapta kedvesét, és a hatalmas ágyhoz vitte. Szeretkezésük egyszerre volt édesen kínzó, gyengéd és őrjítő. A gyönyörtől égve vadul szorították egymást, ahogy a kéj átjárta őket, hevesen megreszkettetve testüket. Szinte ájultan lihegtek, ölelkezve, ködös tekintettel kapaszkodtak egymás tekintetébe.
- Szeretlek, cicám! - suttogta a férfi szerelme mellére fektetve arcát, majd lassan lecsukta ezüstszín szemeit.
- Én is szeretlek, párducom! - felelt Sora félálomban. Csak Leon hosszú haja takarta őket valamennyire. A hajó alatt a hullámok csendesen ringatták őket.

Eközben Sophie, Yuri és a kis Yume magángépen Japánba repültek, hogy a kislány sorsát megnyugtatóan rendezzék, ami néhány nap alatt sikerült is. Most már hivatalosan is Amerikába költözhetett testvéreihez. Szüleinek meg azért volt gyors temetése, mert a Yumét elrabló vámpírok ölték meg őket. Miután japán szokás szerint emlékeztek meg róluk, hazaindultak.
Yuri egy házat vett, közvetlenül a Leoné mellett. Kistestvére és Sophie költözött oda vele. Ehhez ragaszkodott, amikor megbeszélték húgával a kislány elhelyezését. Úgy is mindig együtt lesznek, mind az öten... aztán nemsokára hatan.

Az eljegyzés tényét nem sokáig lehetett rejtegetni. A barátok már másnap megtudták, amikor a páros délre ért be, először ebédelni, majd próbálni. May szeme rögtön kiszúrta a Sora ujján megcsillanó gyűrűt. Yuriék már úgy utaztak el, hogy Leon
elmondta nekik, mi a szándéka - és persze főnökük is előre lett tájékoztatva. Laylát és Mattet Sora hívta fel telefonon. Ők visszamentek New Yorkba. Siettek, hiszen otthon párjaik várták őket.
A médiába is kiszivárgott a hír, hogy a Kaleido két sztárja jegyben jár, ami bombaként robbant, tekintve, hogy a lányt eddig mindig Yurival boronálták össze. Így még nagyobb kíváncsiság övezte a közeledő premiert, és a színpadra visszatérő párost. Az azonban még mindig nem derült ki a nagyközönség számára, hogy Yuri és Sora testvérek, hogy Sophie Oswald él, és ráadásul Yurival...
A nagy napra már mindenki tökéletesen felkészült.
Leon és Sora azt az ugrást fejlesztették tovább, amit még a lány talált ki Leon távollétében. A történethez igazították. A férfi ugrott a felső rúdról egy fejest a vízbe, amikor harc közben lelökték, majd Sora utánaugrott, hogy megmentse a démont. Amikor együtt emelkedtek ki a vízből, a nézők különleges látványban részesültek: a színpadnak ezt a darabkáját folyamatosan emelték fölfelé, és a vízből tűzsugarak törtek ki az egymást ölelő páros körül. Ahogy a dobogó fölfelé mozgott,
széléről a víz körben vízesés-szerűen folyt lefelé. Egy csókkal zárták a darabot, miközben a tűz és a víz is körülvette őket.

A premier hatalmas siker volt. Utána fogadás. Addigra már Yuriék is hazaértek Japánból. Az előadást is látták, és tetszett nekik. A banketten robbant a második bomba: Yuri Killian és Sophie Oswald. Meg a bejelentés, hogy az előadássorozat
után a sztárpáros helyét néhány hónapra testvéreik fogják átvenni, Rosettával és Mayjel együtt... Másnap az összes újság ezekkel a hírekkel tele jelent meg. Aztán a kedélyek lassan lenyugodtak. Egy hónap múlva, a záró előadás után két nappal a Kaleido sztárjai Los Angelesbe érkeztek, családjuk és barátaik kíséretében. Csendes, nyilvánosságtól mentes esküvőre jöttek. Sora és Leon mellett Sophie és Yuri is örök hűséget esküdött egymásnak. Az, hogy valójában kik-mik is ők... csak néhányuk titka maradt.
Az Angyali Démonon még nem látszott, hogy gyermeket vár, de úgy döntöttek párjával, jobb az óvatosság. Idejében abba kellett hagyni - egy kis ideig - a szereplést. Azért otthon még jó darabig edzett, persze férje felügyelte, nehogy túlzásba vigye.
Az újabb darab premierjén már csak nézőként jelentek meg. A főszerepet a Killian házaspár kapta. Addigra már nyilvánvalóvá vált a külső szemlélőnek, hogy Sora Oswald miért vonult ideiglenesen vissza...
Majd amikor eljött az ideje, egy gyönyörű kisfiúnak adott életet. Leon végig ott volt vele. Amikor gyermeküket kezébe vette, az ő szürke szemeiben is megcsillant a könny. A felhőtlen boldogságé.