- Sajnálom, hogy nem jössz ki Leonnal.- mondta Webb.
Sora észrevette, hogy ez nagyon bántja Webbet.
Azért annyira nem tragikus a helyzet vagy igen?
- Hát jobb lenne, ha nem így lenne- magyarázta Helene. Most egy ideig nála lakunk majd.
- Talán jobb lenne, ha én nem mennék veletek- jegyezte meg Sora.
- Ne tedd ezt velünk- Webb a lány keze után nyúlt.
Nekünk nagyon fontos, hogy ott legyél velünk, különben nem ér semmit az egész. Helenének szüksége van valakire, akit ismer, ha a bébi valami oknál fogva előbb jönne a világra.
- Na jó. – Sora örült, hogy a Leon Oswald téma nem jött többet szóba. Nem akart Dallaméknak csalódást okozni, hisz annyi jót tettek vele. Web számára pedig óriási lehetőség volt ez a megbízás.
A következő néhány napon minden úgy történt ahogy addig. Senki nem beszélt többet az angliai útról. Egy bútorkereskedő cégnek csináltak reklámfelvételeket.
Még a nemzeti parkba is el kellett menniük emiatt.
Az egyik nap, amikor a felvételek elkészítése után haza indultak, Helene így szólt: - Nem szívesen említem meg a nevét, de tudod, ki rendelte meg ezeket a képeket? Meglehetősen sok pénzt ad értük. Valaki, akit bárónak hívnak.
- Leon Oswald?- sora megrázkódott.
Miért kellenek neki ezek a felvételek?
- Azt hiszem, sokat tudsz róla- mondta Webb.- Nem árulnád el, honnan ismered?
- Nem! – A következő pillanatban már meg is bánta sora, hogy ilyen elutasító volt Webbel.
Először tisztáznom kell magamban egy- két dolgot. Legyetek egy kis türelemmel.
- Gondolkodj csak nyugodtan, de kérlek ne változtasd meg a véleményed. Gyere velünk Angliába. Már csak három hét van addig.
Néhány nappal később Sora elmesélte Helenének és Webbnek, hogy ismerte meg Leont. Utána mind a ketten megértették, hogy miért nincs kedve Sorának Angliába utazni.
De a helyzet még nem változott.
Amikor Sora egy keddi napon a stúdióba ment, ott találta Leon Oswaldot.
Alig ocsúdott fel a döbbenetéből, amikor Webb már el is tűt egy telefonhívás miatt.
Leon felállt, hogy lesegítse a kabátját, majd teát töltött neki egy csészébe.
- Soha nem jöttem volna rá- szólt Leon közömbösen.
Ha nem teszed azt a megjegyzést soha nem ismertelek volna fel. Örökre becsaphattál volna, Sabby Drake.
Sora kortyolt egyet a teából és próbálta nem kimutatni, hogy mennyire ideges.
Nem akartalak becsapni Leon. Alig akad ember, aki közömbösebb lenne számomra, mint te. Nem sokat változtál.
- De te igen. Micsoda monstrum voltál! Biztosan nehéz volt így lefogynod. Most napvilágra került a valós éned. Most úgy érzed magad, mint egy méhkirálynő igaz? Élvezed, hogy körülröpködnek?
- Nem tudom, miért beszélünk még Leon.
Sora letette a csészéjét és az ajtóhoz indult.
- Szeretném azt mondani: örülök, hogy találkoztunk! De nem így van, éppen ellenkezőleg.
- De Angliában találkozunk…
- Nem, nem találkozunk. Én nem megyek el.
- De el kell jönnöd. – A férfi arca olyan merev és kifejezéstelen volt, mint egy maszk. – Különben lemondom az egészet.
Sora ledobta magát a heverőre és döbbenten nézett Leonra.
De amikor kicsit magához tért, így szólt:
- Mit jelentsen ez? Meg akarsz zsarolni?
- Leon töltött magának egy kis teát, azután a lány felé fordult. Sora a már régebbről ismert győzelmi mámort látta az arcán. Arckifejezése semmit sem változott.
- Nevezd aminek akarod. De arra az esetre, ha nem értettél volna meg, még egyszer elmondom.
Te olyan vagy, mint egy ütőkártya. Ha ott leszel, a vállalkozás sikeres lesz. Ezért, ha nem jössz el, inkább lemondom az egészet.
Sora szívesen beolvasott volna neki, de nem szólt semmit. Feje zsongott a gondolatoktól. Felállt, az ajtóhoz indult, de Leon ismét az útját állta…