8. rész

Ahogy múlt az éj, vonult vele a vihar is. Hajnalban már csak a kicsavart ák, letört ágak, vizes föld és zavaros patak emlékeztettek rá, hogy nemrég még itt tomboltak az elemek.
Az erdei menedékházban lázas készülődés folyt. Mia, Ken, Ana, Rosetta, May, Sarah és Kalos nemsokára úton voltak. Elszakadt társaikat keresték.
- Meg kell őket minél előbb találnunk. Remélem, nem esett semmi bajuk. Rendkívül erős és hosszú volt ez a vihar. Váratlanul is jött. - mondta Kalos.
- Nincs bajuk, és én tudom, merre vannak. - jelentette ki Rosetta, általános csodálkozást váltva ki ezzel.
- Honnan veszed? Nem tudtuk felhívni Leon mobiltelefonját sem.
- Fantom mestertől tudom.
-Ááá... A láthatatlan kísérőd...- kissé bizarr ez a dolog számomra, de hallottam már ilyesmit. - tűnődött hangosan Sarah.
Közben egyre haladtak a patak mentén fölfelé. Az erdő lassan ritkulni kezdett, a hegyoldal egyre meredekebben emelkedett, és itt-ott nagyobb szikladarabok hevertek.
- Fantom mester! Biztos vagy abban hogy erre jöttek? Itt nincs semmmi, ami a vihartól megvédte volna őket...
- Rosetta, tudom, hol vannak. Remek menedéket találtak. Már nincs nagyon messze. " legalábbis nekem " - fűzte hozzá gondolatban azaprócska szellem.
- Rendben, akkaor vezess, Fantom mester!